Az Utolsó vacsora freskókép elemzése
A kép méretei: 460cm x 880cm
Az evangéliumi részlet, melyet a festmény megörökít:
Húsvét első napjának estéjén Jézus tanítványai körében fogyasztotta el az utolsó vacsorát. Ezt az ünnepet az Úr a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának emlékére rendelte el.
Étkezés közben “vette Jézus a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és így szólt:
- Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Majd vette a poharat, hálát adott, tanítványainak adta és így szólt:
- Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetség vére, mely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára” (Mt. 26:26-28).
Amikor Izrael fiai Egyiptomból kiszabadultak, megmentésükre elfogyasztották a húsvéti bárányt. Így táplálkoznak Krisztus testével az ő követői is. Ahogy a megölt bárány vére az elveszés ellen megoltalmazta Izrael népét, úgy menti meg Krisztus vére követőit a bűn rabságából. Krisztus testét és vérét “fogyasztani” azt jelenti, hogy elfogadják őt személyes üdvözítőül. Ami a táplálék a testnek, az Jézus a léleknek. Krisztus élete és szavai táplálék, és élet a világnak.
Szava által gyógyította meg a betegeket, támasztotta fel a halottakat, csillapította le a tengert. Igéje hatalommal bír. Ha látható jelenlétét nélkülözik majd tanítványai, megmarad számukra beszéde, tanításai – a Biblia. Mesterükhöz hasonlóan “élniük kell minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt. 4:4). “A beszédek, amelyeket szólok néktek, lélek és élet” (Jn. 66:63) – e szavakat mondta akkor is, amikor az “élet kenyeréről” beszélt, sokak megbotránkozására. Ahogy a táplálékot más nem eheti meg helyettünk, úgy kell személyesen ezzel az igével “táplálkozni”, hogy valóban részünkké váljon. Tanításait tanulmányozni, szeretetét elfogadni a legnagyobb élmények közé tartozik.
E szertartás a keresztények közösségi összejövetelein a bűntől való megtisztulás – Krisztus által elrendelt kifejező cselekedete. A húsvéti bárány leölése Jézus kereszthalálát jelképezte évezredeken át. Valóban, húsvét napján, mikor levágták a bárányt, péntek délután ott volt a Golgotán az “igazi bárány” felfeszítve: Krisztus a kereszten. “A világ megalapítása előtt elrendelt áldozat” megvalósult (I. Pét. 1:20). Ez tartja a Biblia szerint életben a világot, és napi kenyerünket és italunkat is ennek köszönhetjük.
Leonardo képén azt láthatjuk, amikor Jézus kijelenti: “egy közületek el fog árulni!” A tanítványok hármas csoportokba tömörülnek, és megijednek a döbbenetes szavaktól. Vannak, akik hátrahőkölve tiltakoznak. Mások egymást kérdezik. Megint mások érdeklődnek Krisztustól, hogy kire gondol. Júdás a Mester jobb keze felől tartózkodik, tőle eltávolodva. Megretten az elhangzott szavaktól, és attól, hogy Jézus a szívébe lát. Az alakok heves mozdulatokkal reagálnak.
A képen szereplők megnevezése balról jobbra haladva:
Bertalan, ifj. Jakab, András – Júdás, Péter, János – Jézus - Tamás, id. Jakab, Fülöp - Máté, Tádé, Simon.
Az első hármas csoportot Bertalan, az ifjabb Jakab és András alkotja. Bertalan feláll, két kézzel az asztalra támaszkodik, felháborodást látni a mozdulatában. Jakab jobb keze András jobb keze mögött, bal keze András vállán. András előre néző nyitott tenyere mintha elhárító mozdulatot tenne, ő vétlen.
A második hármas csoportban Júdás, Péter és János van. Júdást a mai napig az árulás szimbólumaként emlegetik. (Júdás, júdáscsók, júdáspénz). Karizmatikus egyéniség volt, erős befolyással bírt a tanítványokra, sokszor viszályt keltett közöttük, emellett önelégült volt és nagyon szerette a pénzt. Jézus egy évvel az elárultatása előtt ezt mondta: “Nem én választottalak-é titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög “ (Jn 6,70) Leonardo hónapokig kereste a modellt a csavargók között, Júdás megformálásához. Egyedüli, akinek arca árnyékban van és a könyöke az asztalon. Jobb kezében pénzeszacskót szorongat: vagy az árulás szimbólumaként, vagy azért, mert ő volt az apostolok között a pénztáros. A tanítványok közül ő az, aki nem háborodik fel Jézus bejelentése után, nem találgatja ki az áruló, hiszen tudja a választ. Az evangélium szerint János állt legközelebb Jézus szívéhez. Jézus “kebelén” volt az utolsó vacsorán. (Jn.13,23) A festményen is Jézus jobbján foglal helyet, keze összekulcsolva. Jánost a Leonardo előtti képeken mindig hosszú hajjal ábrázolták. Odahajol Péterhez, aki azt mondja neki Jézus bejelentése után, hogy kérdezze meg ” ki az akiről szól” (Jn 13,24) Péter keze János vállán van, fejük összeér, egymás iránti bizalmat sugároz ez az ábrázolás. Péter jobb kezében kés van, ami azt is szimbolizálhatja, hogy amikor Jézust foglyul ejtik, a poroszlók egyikének levágta a fülét.
Jézus alakja a központban van, a végtelenre nyíló ajtó világos hátterében elhelyezve, nyugalmat tükrözve, miután kimondta a súlyos szavakat. Ennek a nyugodtságnak ellentéte az apostolok nyugtalansága. Mégis először a nyugodtságra irányul minden figyelem a képen. Jézus jobb keze és Júdás bal keze a tányér közelében van. Ki az áruló? “Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának” (Jn.13,26) A mennyezet gerendáinak összefutó vonalai is Jézusnál találkoznak.
A harmadik hármas csoportot Tamás, idősebb Jakab (János testvére) és Fülöp alkotja. Tamás felfelé mutató ujja felháborodást sejtet, Jakab mintha azt mondaná a mozdulatával: ki lenne képes ezt az embert elárulni? Fülöp szelíden hitetlenkedve a szívére mutat.
A negyedik hármas csoportot Máté, Tádé és Simon (Jézus unokatestvére) alkotják. Máté Jézus felé nyújtja mindkét kezét, tekintete Simonra irányul, mintha ő sem hinné, hogy Jézust képes lenne valaki elárulni. Tádé Simonnak mond valamit, jobb keze furcsa, nem megszokott tartásban van. Simon bal keze hüvelyk és kisujja érinti egymást, elemzők szerint a kezdet és a vég megjelenítése. Mindkét kezével Jézus felé mutat, tekintete is Jézusra néz. Művészettörténészek szerint Simon hasonlít az idős Leonardóhoz, mintha magát is meg akarta volna jeleníteni ezen a csodálatos remekművön.